2010-06-24

2010 június 27. | Szerző: blogger770111

 

…na itt is vagyok.

 

Szóval a megtérésről a barátnőm beszélt,
aztán ennek kapcsán összejöttünk az x testvérekkel, közülük x tett
bizonyságot. Aztán rá két hétre meg is tértem. Életem legjobb döntése
volt, amit soha egy pillanatig nem bántam meg.

 

Zsoltival az Úrban ismerkedtünk meg igazán.
Egy nagyon kedves kapcsolat alakult ki közöttünk, meggyőződésem, hogy az
Úr személyes terelgetése és útja volt ez. Az esküvőnk szerény volt,
este 10-kor búcsúztunk el és mentünk a várva várt nászéjszakára. x
városban töltöttünk néhány szép napot. Első lakásunk egy garzon volt.
Ide született meg x. Aztán az x téren tudtunk venni egy szép 50m2-es
lakást, amit nagyon praktikusan rendeztünk be.

 

X: 2000-ben
született meg, sok ima és könyörgés árán. Császármetszéssel 37 órányi
kegyetlen vajúdás után, június 13-án este 10-kor. Nagyon örültünk neki.
Zsolti nem bírt betelni az aprócska fiúcskával. Sokat vittük sétálni,
kirándulni vele – cipeltük mindenféle háti ketyerében. Igen okos fiúcska
lett, 2 évesen folyamatosan beszélt, mire bölcsibe került ( első szava:
gomb). Nagyon érzékeny a lelke, hamar elsírja magát, de állandóan
mosolyog, nevet, így sokak kedvencévé is vált, kiváltképp éles
eszecskéje miatt, ami már sokaknak kis korában feltűnt. Nagyon együtt
érző típus. Az x oviba vittük, x néni, majd x néni volt az óvónénije,
nagyon jól érezte ott magát. Az ovi után az x iskolában kezdte a
tanulást. Ahogy gondoltuk is, nagyon jól megy neki, de magatartásbeli
problémák adódtak, ami betudható annak, hogy nem éppen ő a tanító néni
kedvence, illetve, szedett fel néhány kg-ot, ami miatt osztálytársai
csúfolták, mire ő reagált. Barátot nem talált az osztályban. Mára ott
tartunk, hogy próbálnánk átvinni az x iskolába, de egyenlőre nem jártunk
sikerrel. Legjobban a gyüliben szeret lenni, ott aztán van is jó barát.

2,5 éve tért meg Bp-en. 2007 októberében.
Ezután újjá is született, szól nyelveken. Szereti az Urat, de mint
minden gyerek, azért még nincs teljes odaszánás ima és Igeolvasás
tekintetében. Mindenkinek bizonyságot tesz, akinek csak tud. Ahol most
lakunk, a legjobb barátja x. Jár dobolni zenesuliban, amit persze már
legalább 20-szor abbahagyott volna, de kitűnő eredménye után azt hiszem
visszajött a kedve. Boxra is jár, mivel elengedhetetlen számára a sport.
Élvezi. Főleg mióta egyik barátja is bekapcsolódott a klubba.

Kedvence a családban: apa. Rajong az apjáért.

Nagyon szereti a testvéreit, akikre szívesen
felügyel – bár persze néha unja őket… de gondosan ügyel rájuk, és
rendezgeti őket. Öccse születésekor 3 éves volt. Nagyon boldog volt,
örült a kisöccsének!!

 

Y:
2003-08-22, 10h : Édes kis fiúcska.
Szemtelenül jó képűre sikerült. Göndör hajával, 20 Ft-os nagyságú kék
szemeivel, gyönyörű pofijával hamar mindenki kedvencévé vált. Kiskorában
mindig folyamatosan mosolygott mindenkire, így nem csoda, a gyüliben
mindenki szívesen pesztrálta. Bölcsibe járt ő is, ugyanúgy, mint X.
Szeretett oda járni. Aztán ment X-hez az oviba. Felvételt nyertünk az x
iskolába, ahová egy osztályba fog járni a hugával. Ha jól akarnám
megfogni a jellemét – ami nem könnyű: „nagy kanállal eszi az életet”.
Különösebben nem érdekli semmi, nem aprózza el dolgait. Sokszor rá kell
beszélni a játékokra, mert általában nincs kedve elsőre szinte
semmihez. Nagyon kedves gyerek, engem nagyon szeret, és ezt ki is
mutatja. Vannak barátai, kedvenc játéka: ugrálás a lovardánál a
trambulinon. Szeret bicajozni is.

 

Z:
2004-09-16, reggel 9. Ő az én kis ajándékom. A két fiú után őt
ajándékba kaptam az Úrtól. Nagyon csajszis. Kis csörfös, de bájos és
nagyon szép kislány. Képes mindenkit levenni a lábáról. Még az óvónéni
is hazavitte magával. Nagyon szereti őt is mindenki, sokat jár
mindenfelé éppen ezért. Szereti magát kenceficélni, báli ruhába
öltözni, szépítkezni. Van barátnője, akivel már nem tud játszani, mivel
eljött az iskolaidő. Kedvenc időtöltése a bicajozás. Ipi-apacsozni is
szeret, most mondta éppen. És érdeklődik serényen, hogy ezt most írom:
nem vagy de? Iskolába irattuk, remélem jó döntés volt. Nagyon okos
kislány. Remélem a sulit bírni fogja.

 

 

Gyüli: Jaj, majdnem a legfontosabbat kihagytam:

x
gyülekezet. Zsolti zenész, és én is.

 

Sok
barátunk van a gyüliből, itthon pedig most alakult egy kedves kis
kapcsolat x és y szomszédainkkal.

 

Hobbi:
kirándulás, bicajozás – minden ami szabadban történik.

Zsolti:
rock-zene

én: bicajozás

 

Ma éppen
szabin vagyok. Az elmúlt napokban furán éreztem magam, úgyhogy egy
kicsit itthon maradtam. /tűzépen dolgozom 4 órában…/ Ma szeretném
kipihenni magam, kitakarítani a lakást, és tartalmas időt tölteni az
Úrral – egyszerűen össze kell hogy kapjam magam! Na mentem.

 

Ja, ennyi a
bevezető, most már csak bejegyzések következnek majd, időszakosan! PÁPÁ
húú ez már a 4. oldal. De furi

2010-06-23

2010 június 27. | Szerző: blogger770111

 

Zsolti 1974-05-06-án született meg. A x úton
laktak, egy panelban. Azóta a szülők az x utcában vettek egy lakást, és
van egy egész nagy kertjük az x-dűlőben.

 

Zsoltinak van egy bátyja, aki ma éppen /2010/
mentőorvosként a mentőállomás vezetőjeként dolgozik. Feleségével 3
gyermeküket nevelik. Sajnos nagyon ritkán találkozunk. Ők még nem tértek
meg.

Zsolti szülei, igen kedves és
takaros emberek. Sokat segítettek nekünk az életben való boldogulásban,
remélem, sikerül nekik ezt azzal viszonozni, hogy Isten kegyelméből
megismerhetik az Urat és megtérhetnek, újjászülethetnek majd, ha itt az
idő!

 

Zsolti az x suliba járt, aztán az x gimibe,
ahol megismerkedtem vele. Nagyon kedves és igazán vicces fazon.
Intelligens, jó humora van, amit csak az ért meg, aki jártas elvont
humorok megfejtésében, és ismeri őt. Kisiskolás korában nehéz lelkű
emberke volt, nem találta a helyét, 12 évesen lelépett 3 napra
Budapestre, a kutyájával. Szerencsére megtalálták a rendőrök a
pályaudvaron. Nem volt túl boldog a gyerekkora, bár anyagilag nem
szenvedett hiányt semmiben – azért az erőteljes spórolás jellemezte a
szülőket.

Gimi után
ötvösként dolgozott egy vállalkozónál, közben katona lett, majd újra
visszament ötvösnek.

Az Úrral
1991.01.10-én találkozott, xy tett neki bizonyságot a gimiben. Elég
sokan megtértek akkoriban a gimnáziumban.

 

1996-05-18-án házasodtunk össze. Ezután
xy-nál talált munkát dekoratőrként, majd egy kis időre xy-nál dolgozott.
Ma újra xy-nál dolgozik. Azt hiszem, elég jól megvan… és ebből talán
nehéz is kimozdítani. De ez a már a közös életünk része…

 

Most magamról kellene írni. Ez nem lesz olyan
rövid 🙂

1977-01-11-én
kedden reggel 7-kor születtem meg. Nagy kínlódás árán.. anyukám
szerint. x faluban laktunk a nagyszüleim udvarában, külön kis aprócska
lakásban. Szoba, konyha. WC kint volt az udvaron. Fürdőnk nem volt. Apa a
helyi Tsz-ben dolgozott traktorosként, majd Ausztriában talált munkát,
anyu pedig bolti eladó volt – bár abban nem sokáig dolgozott…sajnos.
Leköltöztünk az x utcába, egy nagy kertes házba. Tele állatokkal, kutya,
macska, marha, tyúk…persze ebből mára semmi.

Van 2 tesóm, akik mára felnőttek lettek.
Öcsém lakatosként dolgozik, húgom pedig kozmetikusnak tanul. Szüleim 2
éve elváltak. Anyu, miután összeházasodtunk idegileg kikészült, apa ezt
nem bírta elviselni, nem támogatta őt a gyógyulás útján, így szegénykém
egyedül maradt.

  A
faluban jártam iskolába. Nagyon jó tanuló voltam, volt legjobb barátnőm
is, akivel egész 8.-ig legjobb barátnők voltunk. Jártam zenesuliba. xy
nénihez és xy bácsihoz, akik szerint: ilyen nagy tehetséggel és ilyen
kitűnően jó hallással bíró gyerek hogy lehet ilyen lusta??? – utáltam
zenesuliba járni.

Német
tanárnőm lebeszélt az idegenforgalmi iskoláról – amit nem kellett volna
-, ezért az x gimiben kötöttem ki, ami evangélikus iskola lett abban az
évben. Évnyitón összefutottam egy szőke sráccal az iskola kapujánál –
beszélgettünk egy kicsit. Ő volt Zsolti, akinél egy másik srác felől
érdeklődtem, meg kérdezgettem a suliról, itt találkoztunk először…
vagyis nem is, mert anya mesélte, amikor terhes volt velem,
összefutottak x-ékkel, amikor Zsoltika 2 éves volt, és anya felemelte
őt, ő pedig rátette apró lábait anya nagy hasára, azaz rám… 🙂

Gimiben nagyot koppantam, mert nehezen mentek
a reál tárgyak, és nem volt könnyű elviselni a tanárok
kedélyállapotait. Egyszóval nagyon rosszul ment a suli. Barátnők azért
akadtak, de nem éreztem jól magam. Sokszor voltam változó kedvű. Egyszer
nevettem, aztán meg akartam halni. Otthon nem volt jó. Apa és anyu
állandóan veszekedtek, verekedtek, ordibálás, ordenáré hangon való
kommunikáció… Pfú, nem kívánom senkinek. De aztán jött a ..

MEGTÉRÉS!

1993-03-21: Legjobb döntés az életemben. Na
majd innét folytatom…