2010-06-23

2010 június 27. | Szerző: blogger770111 |

 

Zsolti 1974-05-06-án született meg. A x úton
laktak, egy panelban. Azóta a szülők az x utcában vettek egy lakást, és
van egy egész nagy kertjük az x-dűlőben.

 

Zsoltinak van egy bátyja, aki ma éppen /2010/
mentőorvosként a mentőállomás vezetőjeként dolgozik. Feleségével 3
gyermeküket nevelik. Sajnos nagyon ritkán találkozunk. Ők még nem tértek
meg.

Zsolti szülei, igen kedves és
takaros emberek. Sokat segítettek nekünk az életben való boldogulásban,
remélem, sikerül nekik ezt azzal viszonozni, hogy Isten kegyelméből
megismerhetik az Urat és megtérhetnek, újjászülethetnek majd, ha itt az
idő!

 

Zsolti az x suliba járt, aztán az x gimibe,
ahol megismerkedtem vele. Nagyon kedves és igazán vicces fazon.
Intelligens, jó humora van, amit csak az ért meg, aki jártas elvont
humorok megfejtésében, és ismeri őt. Kisiskolás korában nehéz lelkű
emberke volt, nem találta a helyét, 12 évesen lelépett 3 napra
Budapestre, a kutyájával. Szerencsére megtalálták a rendőrök a
pályaudvaron. Nem volt túl boldog a gyerekkora, bár anyagilag nem
szenvedett hiányt semmiben – azért az erőteljes spórolás jellemezte a
szülőket.

Gimi után
ötvösként dolgozott egy vállalkozónál, közben katona lett, majd újra
visszament ötvösnek.

Az Úrral
1991.01.10-én találkozott, xy tett neki bizonyságot a gimiben. Elég
sokan megtértek akkoriban a gimnáziumban.

 

1996-05-18-án házasodtunk össze. Ezután
xy-nál talált munkát dekoratőrként, majd egy kis időre xy-nál dolgozott.
Ma újra xy-nál dolgozik. Azt hiszem, elég jól megvan… és ebből talán
nehéz is kimozdítani. De ez a már a közös életünk része…

 

Most magamról kellene írni. Ez nem lesz olyan
rövid 🙂

1977-01-11-én
kedden reggel 7-kor születtem meg. Nagy kínlódás árán.. anyukám
szerint. x faluban laktunk a nagyszüleim udvarában, külön kis aprócska
lakásban. Szoba, konyha. WC kint volt az udvaron. Fürdőnk nem volt. Apa a
helyi Tsz-ben dolgozott traktorosként, majd Ausztriában talált munkát,
anyu pedig bolti eladó volt – bár abban nem sokáig dolgozott…sajnos.
Leköltöztünk az x utcába, egy nagy kertes házba. Tele állatokkal, kutya,
macska, marha, tyúk…persze ebből mára semmi.

Van 2 tesóm, akik mára felnőttek lettek.
Öcsém lakatosként dolgozik, húgom pedig kozmetikusnak tanul. Szüleim 2
éve elváltak. Anyu, miután összeházasodtunk idegileg kikészült, apa ezt
nem bírta elviselni, nem támogatta őt a gyógyulás útján, így szegénykém
egyedül maradt.

  A
faluban jártam iskolába. Nagyon jó tanuló voltam, volt legjobb barátnőm
is, akivel egész 8.-ig legjobb barátnők voltunk. Jártam zenesuliba. xy
nénihez és xy bácsihoz, akik szerint: ilyen nagy tehetséggel és ilyen
kitűnően jó hallással bíró gyerek hogy lehet ilyen lusta??? – utáltam
zenesuliba járni.

Német
tanárnőm lebeszélt az idegenforgalmi iskoláról – amit nem kellett volna
-, ezért az x gimiben kötöttem ki, ami evangélikus iskola lett abban az
évben. Évnyitón összefutottam egy szőke sráccal az iskola kapujánál –
beszélgettünk egy kicsit. Ő volt Zsolti, akinél egy másik srác felől
érdeklődtem, meg kérdezgettem a suliról, itt találkoztunk először…
vagyis nem is, mert anya mesélte, amikor terhes volt velem,
összefutottak x-ékkel, amikor Zsoltika 2 éves volt, és anya felemelte
őt, ő pedig rátette apró lábait anya nagy hasára, azaz rám… 🙂

Gimiben nagyot koppantam, mert nehezen mentek
a reál tárgyak, és nem volt könnyű elviselni a tanárok
kedélyállapotait. Egyszóval nagyon rosszul ment a suli. Barátnők azért
akadtak, de nem éreztem jól magam. Sokszor voltam változó kedvű. Egyszer
nevettem, aztán meg akartam halni. Otthon nem volt jó. Apa és anyu
állandóan veszekedtek, verekedtek, ordibálás, ordenáré hangon való
kommunikáció… Pfú, nem kívánom senkinek. De aztán jött a ..

MEGTÉRÉS!

1993-03-21: Legjobb döntés az életemben. Na
majd innét folytatom…